A flavonoidokhoz köthető az úgynevezett francia paradoxon is. Ez azt takarja, hogy a mediterrán-térség sok népcsoportja esetében az általános egészségi állapot és az életmód látszólag nincs összefüggésben – azaz az átlagember jóval egészségesebb, mint azt az életmód indokolná. A hosszú éveken keresztül folytatott kutatások azonban kimutatták, hogy ezen népcsoportoknál a mindennapi flavonoid-bevitel jóval magasabb, mint az északabbra élőkénél. Így például rendszeresebben fogyasztanak kisebb mennyiségű vörösbort, illetve több olyan növényi eredetű összetevőt használnak ételeik elkészítése során, melyek flavonoidokban gazdagok.
A flavonoidok hatása a szervezetben elsősorban nem a már jelenlévő betegségek gyógyítására, hanem azok megelőzésére irányul. Hatásuk természetesen változó lehet, elsősorban attól függően, hogy milyen más anyagokkal együtt kerülnek a szervezetbe. A legtöbb esetben elmondható, hogy a legjobb a flavonoidokat nagyobb mennyiségben tartalmazó ételek természetes formában való fogyasztása. Így nem csak azt kerülhetjük el, hogy hatásukat csökkentő anyagokkal együtt kerüljenek szervezetünkbe, de a veszteséget is minimalizálhatjuk.
Az in vitro vizsgálatok során a későbbi években kimutatták, hogy a flavonoidok nagyfokú biológiai és farmakológiai aktivitást mutatnak. Az in vivo vizsgálatok pedig arra mutattak rá, hogy a flavonoidok nem közvetlenül működnek antioxidánsként, a hatás sokkal inkább azoknak az anyagoknak köszönhető, amelyek a szervezetben a flavonoidok felszívódása során keletkeznek.